1 blogger, 7 kérdés #2: Varga Judit – Juditu.hu

Múlt év végén új rovatot indítottunk az Urban Jungle Budapesten 1 blogger, 7 kérdés címmel. A legkülönfélébb témákban jártas kedvenc bloggereinket kérdézzük az élet nagy dolgairól és saját magukról. Mindig arról érdeklődünk, ami velük kapcsolatban éppen foglalkoztat minket. Mindenkinek személyre szabott kérdésekkel készülünk, remélve, hogy izgalmas és őszinte válaszokat kapunk, amik segítenek, hogy kicsit jobban megismerjük őket és inspirálódjunk.

A rovat második vendége az örökké mosolygós DIY blogger, Varga Judit, akit a legtöbben csak Judituként ismerünk. Folyamatosan épít, szépít, bont, fest, ötletel, megvalósít és soha nem fogy ki az ötletekből, – és ezt talán még ő sem tudja, de – a púder színről mindig ő jut eszünkbe. Kíváncsiak voltunk, hogyan lesz egy villamosmérnökből és bankinformatikusból DIY blogger, ezért 6 másik kérdésünkkel együtt ezt is megkérdeztük tőle.

1. Hogyan lesz egy villamosmérnökből és bankinformatikusból DIY blogger?

Egészen kislány korom óta a DIY világában élek, csak akkor még nem volt ilyen divatos, elterjedt az elnevezése. A szüleim már nagyon korán megtanítottak szerszámokkal bánni, fúrni, csiszolni, festeni, de akár kézzel vagy varrógéppel is varrni. Később, 14 évesen én magam festettem ki a tetőtéri lambériázott szobámat, szőnyeget szabtam bele, függönyt varrtam az ablakra, bútort festettem át, és egyedi, félköríves polcokat vágtam ki, amihez a konzolokat az akkori Keravillből teljesen egyedül szereztem be. Sőt, elmentem egy tükörkeretezőhöz, csináltattam egy méretre szabott, felakasztható tükröt, amit gyalog, a hónom alatt cipeltem haza. Viszont mindig is jól ment a matematika és a fizika, így végül nem művészi, hanem mérnöki pályát választottam. Bár az egyetemi éveket nagyon szerettem, a diplomák megszerzése után azonban hamar világosság vált, hogy nem ez az én igazi utam, így végül visszakanyarodtam ahhoz, ami már gyerekkorban is nagy szerelem volt: a környezetem saját kezűleg történő szépítéséhez. Elvégeztem egy lakberendező képzést és elindítottam a blogomat. A cél az volt, hogy saját munkákkal, részletes leírásokkal és szép fotókkal arra ösztönözzem az olvasókat, hogy ők is belevágjanak az otthonszépítésbe vagy akár csak kisebb diy alkotásokba. Azóta persze sokat fejlődött a blog, hisz már több, mint 9 éves, és a vállalkozásom szerves részét képezi, de a motiváció még mindig ugyanaz: másokat inspirálni.

2. Mitől lesz számodra otthon egy lakásból?

Egy ingatlan mindaddig csak lakás, amíg az alapvető funkcióknál nem ad valami sokkal többet, olyat, ami a mindennapi életünkbe belesimul. A megfelelően elválasztott terek, a jól kialakított világítások, a valamilyen stílusban összeválogatott bútorok és kiegészítők még lehetnek szépek, ízlésesek együtt, de csak akkor válik otthonná, ha a benne lakók napi rutinjait, szokásait képes kiszolgálni és viseli a benne élők személyes lenyomatát. Nálam elsődleges szempont volt a megfelelő „láthatatlan” tárolás kialakítása, ezért is csináltam pl. a kamrából inkább egy mindent elnyelő gardróbot, több, nagyméretű szekrény szobákban való elhelyezése helyett. Továbbá szeretem az egybenyíló, tág, világos tereket, amikben szabadon, ajtók nyitogatása nélkül közlekedhetek, és dolgozhatok, ezért is bontottam ki a nappali-konyha között falat, és szedtem le négy ajtót a lakásban, valamint festettem a falakat fehér illetve púder színűre. Minden bútort úgy válogattam össze, hogy engem szolgáljon, nem pedig fordítva. Az ülőalkalmatosságok legyenek komfortosak nem csak nekem, de a vendégeim számára is, a könyvszekrényben férjen el minden könyvem, a kanapé pedig legyen alkalmas arra, hogy ketten kényelmesen el tudjunk rajta feküdni az esti filmnézéshez. Még bőven sorolhatnám, hogy én hogyan alakítom az életmódomhoz a lakásomat és miképpen válik így otthonná (az elmúlt években ez a fő téma a blogon), de amit még mindenképpen idevennék az a növények fontossága. Mivel nagy növényimádó vagyok nálam az otthon elképzelhetetlen lenne nélkülük. A napi rutinomhoz hozzátartozik, hogy rendszeresen locsolom/gondozom őket, mindig nagy öröm, amikor új hajtást látok. 

3. Hogyan jött az életedbe a pasztell rózsaszín szerete és mióta van jelen a lakásodban és a blogon/ban is? Vissza tudsz emlékezni esetleg az első ilyen árnyalatú tárgyadra?

Nem tudom, hogy pontosan mikor lett a kedvencem, mert már kislányként is nagyon szerettem rózsaszínbe öltözködni. Két ruhadarabra és egy cipőre tisztán emlékszem. Az egyik egy kötött „pörgős” szoknya volt, amit nagymamám készített, a másik egy rózsaszín póló, ami egyszer kilyukadt és sikerült úgy megvarrnom, hogy az elejét véletlenül összevarrtam a hátuljával. A cipő pedig egy olyan pántos, „kopogós” cipő volt, amit annyira szerettem, hogy Anyukám vett még egy ugyanolyat, amikor azt kinőttem… 

4. A rendszeres olvasóid tudják rólad, hogy sok szobanövényed van. Melyik a kedvenced?

Van egy nagy zamioculcasom, ami sok-sok éve van velem. Már többször sikerült a tövek szétültetéssel szaporítani, nagyon hálás növény, úgy érzem, szeret nálam lenni. A növények kiválasztásakor semmilyen tudatosság nincs bennem, rendszerint ösztönösen választok. Ha megtetszik, akkor jön velem, de általában szeretek ugyanazokból a típusokból választani, amik már itthon is vannak: monstera, zamio, fikusz, dracéna.

5. Van esetleg saját, évek alatt kikisérletezett és bevált szobanövényes trükköd vagy praktikád, amit szívesen el is árulnál nekünk?

Sokan kérdezik tőlem, hogy mitől olyan szép zöldek a növényeim. A rendszeres gondozás (locsolás, táp, friss föld, stb.) mellett gyakran zuhanyoztatom őket. A mostani lakásomban elég száraz a levegő és 2-3 nap után a növények levelein is megjelenik a por. Így sokszor úgy locsolom őket, hogy egy-egy darabot beviszek a fürdőszobába, kapnak egy frissítő hideg zuhanyt, megvárom, míg lecsöpög a víz, majd visszateszem őket a helyükre. Ez nem sok munka, viszont úgy tűnik, látható eredménye van.

6. Melyik az hely, amit legjobban szeretsz Budapesten? 

A XVI. kerület kertesházakkal, villákkal teli utcáit. Ott nőttem fel, nincs olyan hely, amit bringával ne jártam volna be. Ómátyásföld különösen szép, mindenkinek ajánlom, aki még nem fedezte fel.

7. Ha csak egyetlen egy DIY projektet ajánlhatnál a könyvedből, amit meg is kellene csinálnia egy kezdőnek, akkor melyik lenne az?

A dekorgumis nyomdázás. A könyvben egy pólót szabtam át és arra nyomdáztam egyedi mintát, de ez a technika textilfestékkel vagy akrilfestékkel szinte bármilyen felületen alkalmazható, így díszíthetünk vele párnahuzatot, csomagolópapírt, konyharuhát, vagy akár bútort is.

—–

Az 1 blogger 7 kérdés rovat első vendége Bitay Andi, a Maison bloggere volt. Olvasd el a vele készült anyagunkat is.