„Egy közösségi tér, ahol lehet csak úgy lenni” kedvenc selected vintage kincseink lelőhelye, a NOS

Imádjuk a különleges helyeket és tárgyakat. Olyan kincsekre vadászunk, amiknek történetük van. Olyan helyekre vágyunk, ahol az első pillanattól fogva otthon érezzük magunkat. A Halászbástya alatti utcában megbújó kicsi, de annál kedvesebb NOS pontosan ilyen: otthonos, egyedi és megismételhetetlen. Katona Évi, ismertebb (márka)nevén ëviköt mesélt nekünk Buda leghelyesebb ékszerdobozáról.

„A NOS egy laza közösségi tér, ahol lehet csak úgy lenni, ide akár beülhetsz úgy is, hogy nem veszel semmit, csak beugrasz dumálni” – kezd bele Évi a helyszín bemutatásába, miközben egy kényelmes, frissen kárpitozott Erika székben ülve kevergetem szivecskés bögrében a gyümölcs teámat, amihez még békebeli stílusban elkészített teasütemény is jár – lehetetlen neki ellenállni.

„Régebben a Szerpentin Szalon volt itt, ahová Vikivel és Gabival, a NOS társtulajdonosaival gyakran jártunk. Egyik nap Móni, a Szerpentin vezetője azzal fogadott minket, hogy kinőtte a helyet és elköltöznek.” – folytatta Évi a mesét, aki tisztán emlékszik rá, hogy ez volt az a pillant, amikor a lányoknak a másodperc tört része alatt összevillant a tekintetük és szavak nélkül is tudták: át kell venniük a helyet. Az első ötletük az volt, hogy boltot és kávézót is szeretnének itt, aztán a bolt koncepció maradt és a kávé is, annyi különbséggel, hogy utóbbi inkább csak ráadás tevékenység, becsületkasszás rendszerben működik. A NOS egy olyan hely lett, ahol jó lenni, ahová be lehet ugrani, ami egyformán izgalmas külföldieknek és magyaroknak, a környéken élőknek, időseknek, fiataloknak, de akár érdemes érte a város másik végéből is eljönni ide. Ez lett Évi, Viki és Gabi közös helye, ahol mindhármuk szívéből van itt egy darabka.

Gabi, Évi és Viki a NOS-ban
Fotó: Mudra László / We Love Budapest

Katona Évi hosszú évekig a kommunikációs szakmában dolgozott, nagyjából 2 éve hobbiból kezdett el kötni, először csak saját örömére, később pedig már másoknak is. A dolog annyira jól sikerült, hogy hamar rajongói és komoly vásárlói is lettek (többek között e sorok írója is két darab első szériás ëviköt sapka boldog tulajdonosa), pár hónap után erősítésre volt szükség. Először csak Terka néni segített be, de ma már három másik nagy- és dédmama kórú nagyszerű hölgy is a csapat tagja, így a hobbiként indult kötögetés ma már társadalmi projekt is. Évi sapkáit, pulcsijait és fülvédőit is megvásárolhatjuk a NOS-ban, sőt a vállalkozószelleműek akár kötni is megtanulhatnak a Stitches ’n’ Bitches workshopokon.

Évi barátnője, a NOS csapat másik tagja, Hitka Viki képzőművész, könyveket illusztrál, arculatokat tervez és más művészeti projektekben is részt vesz. Nincs olyan ember Budapesten (vagy csak kevés), aki ne hallott volna Viki kézzel festett üzeneteket rejtő polcelánjairól és ne vágyna egyre. Ha éppen jól időzítünk, akkor Viki tányérjait is megtalálhatjuk a NOS polcain, de tényleg ügyesnek kell lenni, mert gyorsan fogynak.

A csapat harmadik lánya az ingatlanokkal és lakásdekorációkkal foglalkozó Doszpot Gabi, neki köszönhetjük a NOS-ban található vintage kincsek javát, ő talál rá például a mókás arcú nipp állatkákra, a szuper retro kávés csészékre és még sok másra is, sőt, ő a növényfelelős is.

A boltban ugyanis komoly növénygyűjtemény is található, amik mind kalandos úton kerültek a lányokhoz: a környéken lakó néniktől ajándékként, barátoktól, ismerősöktől, lépcsőházakból.

Fotó: Mudra László / We Love Budapest

„Van, aki nem érti, mi ez itt” – mesél tovább jókedvűen Évi, miközben egymásnak adják az ismerősök és ismeretlenek a kilincset a boltban. Saját szememmel látom, hogy nem csak szóbeszéd, hogy a NOS-ba csak úgy is be lehet ugrani. Tényleg minden betérőnek jut egy kávé és néhány kedves szó. Sőt, az addig ismeretlen nézelődőkből egyszer csak egymással nevetgélő ismerősök lesznek, mert mindig van téma. És persze felfedezésre váró kincs is akad bőven.

—–

Külön öröm és büszkeség számunkra, hogy az Urban Jungle Budapest első, februári workshop-szériája a NOS-ban talált otthonra. Köszönjük a befogadást!

Tetejére