ATAK PELIF – A food stylist, aki már nem csak étellel játszik, hanem virágokkal is

Az ATAK PELIF csokrok és virágkompozíciók első ránézésre is különlegesek, azonnal megragadják az ember figyelmét. Újak, frissek, merészek, pimaszak és közben művésziek is. Az új projektről, a hazai virágos piacról, nemzetközi trendekről és környezettudatosságról is beszélgettünk az alapítóval, Filep Katával.

Kata lassan egy évtizede a budapesti kreatív szakma aktív résztvevője. Az elmúlt években sok különböző projektben vett részt, de az utóbbi időben leggyakrabban stylistként találkozhattunk a nevével éttermek kreatív anyagaiban, szakácskönyvek és gasztronómiai magazinok impresszumában. Mostanában emellett recepteket is fejleszt és tesztel élelmiszeripari cégek és kiadók számára. Reklám szakirányon végzett az egyetemen, így az éttermeket nem csak vizuálisan, hanem kommunikációs oldalról is támogatja.

Saját márkája, az ATAK PELIF ötletét az adta, hogy szükségét érezte egy olyan alkotási felületnek, ami kiszakítja a hétköznapokból és ahol megkötések és külső elvárások nélkül szabadjára engedheti a fantáziáját. Saját kreatív energiáinak felszabadítása és az alkotás öröme mellett Kata szeretne a virágok felhasználásával olyan esztétikai élményt nyújtani, ami másokat is kiszakít a megszokottból, a hétköznapiból, ezzel feszegetve azokat a határokat és gondolatokat, amiket most a virágkötészetről érzünk és gondolunk. 

Filep Kata munka közben
Fotó: Hámori Zsófi

Mióta vannak jelen a virágok és a virágozás az életedben, mit jelent ez számodra? 

Kertesházban nőttem fel, biológus szülőkkel. Abba nőttem bele, hogy a környezeti kultúrám szerves része a kert és a virágok. Nálunk az asztalon mindig volt virág – mióta saját háztartásom van azóta nekem is elengedhetetlen az hogy valami legyen a vázában. Ha vendégségbe megyek, vagy csak összefutok egy régen látott baráttal ennek az örömét én valahogy mindig virággal fejeztem ki.

Emlékszel még rá, hogyan kezdődött?

Első szavam volt: fű. 

Hogyan jellemeznéd a virágos Filep Kata stílusát? Miben hasonlít és miben különbözik a food stylist F.K. stílusától?

Színes, játékos, nem szabálykövető. A több, több. A food stylist Filep Kata, az utóbbi időben a letisztultságot szereti alkalmazni és a kevesebb több elvét követi. 

KIKELET – fotó: Gáspár Milán

A márkanév a neved visszafelé olvasva. Miért ezt választottad? Fontos volt, hogy valamilyen formában így is jelen legyél?

Amikor a neven gondolkodtam először a virág szót pörgettem minden általam ismert és beszélt nyelven, majd különféle virágneveket – ezeket meg is futtattam közeli barátokkal, de nagyon megoszlott, kinek melyik tetszett, és annyira egyiket sem éreztem olyan igazinak. Aztán hirtelen nagyon mélyről tört fel az a gyerekkori emlék, hogy én is játszottam azzal, hogy leírtam neveket visszafelé, a sajátomat is, ki is mondtam, ízlelgettem, és viccesnek találtam… de valahogy ez az elmúlt harminc évben nem jött elő. Most viszont igen – és mikor ez eszembe jutott, azonnal éreztem, hogy ez az – nem kérdés. Egy nagyon kedves branding expert barátnőmmel osztottam meg egyedül – és Ő is megerősített benne, hogy EZ AZ. Azt gondolom, nem azért, mert ebben én benne vagyok, hanem egyszerűen és egyértelműen megkülönböztet. 

View this post on Instagram

Anya csak egy van.

A post shared by ATAK PELIF floral expeditions (@atakpelif_florals) on

A növénykompozíciókon kívül a közreműködő fotósok szerepe is fontos. Kikkel tervezel együtt dolgozni, illetve hogyan áll össze a munkafolyamat? Mennyire dolgoztok együtt, hogyan kapcsolódtok egymáshoz?

A stylist munkám során az elmúlt közel 10 évben volt szerencsém nagyon sok hazai fotóssal együtt dolgozni, a közvetlen környezetemben pedig még több számomra izgalmasan gondolkodó, alkotó barát van. Ismerem az ő világlátásukat, stílusukat, technikai tudásukat és ez alapján kérem fel őket a közös munkára. Szeretném, ha a munka közös öröm-alkotás lehetne – ahol csak és kizárólag saját magunknak kell megfelelni. Ha pedig a végeredmény ne adj Isten másoknak is tetszik – az külön boldogság.

Az alap koncepció tőlem jön, leírom, esetleg gyűjtök fotókat, festményeket, hangulatokat inspirációként. Aztán elindul egy párbeszéd – de legfőképpen a helyszínen ad hoc alakul ki a végeredmény, amikor már mindnyájan benne vagyunk a folyamatban és közvetlenül tudunk egymásra hatni. Alapvetően csapatjátékosnak tartom magam és az eddigi életemben is a legnagyobb sikereket másokkal karöltve értem el. Nagyon inspirál az, amikor egy másik alkotó, úgy tud hozzátenni az enyémhez, hogy azt egy újabb szintre emeli.

A körülmények pedig természetesen alakulnak és szerencsés módon támogatnak minket. Egy jól elkapott tűző napos pár óra a stúdióban, az árnyékok játéka olyan ajándék pl. amivel tudni kell élni. Van olyan fotós barátom, aki paneleket fotóz, van aki aktot – mindnyájukkal vannak már közös ötletek. 

Vannak kedvenc virágaid, ha igen, mik azok és miért pont ezek a favoritok?

Az Anthurium, flamingóvirág nagy kedvencem – hihetetlenül tartós, rengeteg színben, méretben és formában létezik, és mindig meghökkent. Tavasszal a nárcisz és a mimóza – illat, finomság, pillanatnyi múlandóság. És az óriás fejű, mégis szuper törékeny dáliák.

De menthetetlen vadon gyűjtögető vagyok. Azok a barátaim, akikkel kirándulunk, vagy bármerre elindulunk autóval, ahol előbb-utóbb erdő, mező lesz, már tudják, hogy hazafelé biztosan tele lesz az autó náddal, rügyező ágakkal, mezei virágokkal. Csodálatos látni a természet éledezését, például egy újévi erdei sétából gyűjtött ágakból, ahogy azok a meleg lakásban kihajtanak és harsogó zöld leveleket hoznak.

View this post on Instagram

Closeup

A post shared by ATAK PELIF floral expeditions (@atakpelif_florals) on

Hogyan látod a hazai vágott virág piacot? Hol tartunk a világtrendekhez képest?

Az elmúlt három évben látogatom rendszeresen a nagybani virágpiacokat és jó kapcsolatot ápolok több hazai termesztővel is. Itthon is rengeteg dolog hozzáférhető – de mivel a felvevőpiac jelentősen elmarad méretéből adódóan nagyobb országokéhoz képest, így a paletta jóval szűkebb azért. Ettől függetlenül azt látom, aki keres az talál. Sokszor amolyan tű a szénakazalban játék ez. Ott van az izgalmas virágozó articsóka a borostyános vödrök mellett, csak épp egy vödörnyi van belőle, egy szűk sorban, így pedig nehéz észrevenni. Valahogy így kell elképzelni ezt az egészet.

Komoly rendezőelv az ízlés, a közízlés, a megszokás is. Itthon egy átlagos virágos nagyjából 20-25 féle virággal dolgozik. Ezeket jól ismeri ő és a vásálóik is, hiszen olyan, amilyet az anyukája is kapott ott, ahol az anyukája is vásárolt. Az újtól, a mástól, a különbözőtől pedig tartózkodnak. Nem kockáztatnak. Egy maroknyi virágüzlet, virágkötő, dekoros és termesztő már jó úton halad és szuperül inspirálódik a világtrendekből, naprakész és követi azokat. De a befogadó közönség ízlésének formálása komoly munka, és szerintem még hosszú az út. Nehezíti a helyzetet, hogy sok a beskatulyázott virág is, mint például a szegfű, vagy a gerbera – ami sokak számára egyenlő a szocialista május 1 ünnepléssel, a ballagásra kapott virágokkal nylon zacskóba húzva.

Most indult a projekt, de esetleg látod már, hogy mit szeretnél belőle kihozni hosszabb távon? Megmarad művészeti projektnek, vagy esetleg dolgozol majd megrendelésre is? Meg lehet már határozni a szolgáltatási területet? 

Elsődlegesen művészeti projekt, örömalkotás, önkifejezés. De mindenki örül a pozitív visszacsatolásnak – az pedig úgy lehetséges, ha eljut a mondandó egy közönséghez. Egyelőre nem szeretnék elköteleződni – így azt tervezem, kampány jelleggel, rövid ideig lesznek csak eltérhető kompozíciók. Most például április 28-ig emailben lehet tőlem anyák napi csokrokat rendelni újlipótvárosi személyes átvétellel, de ki is szállítjuk, ha valaki azt szeretné. A Facebook és Instagram oldalamon naprakészen lehet követni az aktuális pop up virágrendelési lehetőségeket.

View this post on Instagram

Primavera6 #atakpelif

A post shared by ATAK PELIF floral expeditions (@atakpelif_florals) on

Honnan inspirálódsz a virágköltemények összeállításához?

Régóta lenyűgöz a japán ikebana. Retro magyar kerámia vázákat és üvegeket gyűjtök. Ausztrál és dél-afrikai virágkötők és kertészetek munkáját követem, amit nagyon frissnek találok. 

Egyre több szó esik a vágott virágok hatalmas környezeti terheléséről, amit a termelés okoz: vízhasználat, szállítást, csomagolás stb. Szerinted lehetséges ezt a műfajt fenntartható módon kezelni? Te miben látod ennek a lehetőségeit?

Mindhárom nagyon összetett kérdés. Mindháromra vannak alternatívák. 

De miután a virágtermesztés is egy világméretű iparág teljesen feloldani nem lehet. Hiszen rengeteg embernek ad munkát egy dél-afrikai protea ültetvény is, és bár roppant messze van, és hosszú utat tesz meg a virág, míg például elér Európába – de olyan jelentős bevételt hoz, és megélhetést generációk óta többezer embernek, amit nehéz lenne másként pótolni. 

A fenntarthatóság ott jön képbe, hogy mondjuk tulipán szezonban odafigyelünk és előnyben részesítjük a magyar termelők virágait, tőlük vásárolunk, még akkor is, ha adott esetben drágábban jutunk hozzá, mint a világpiacon durván lealkudott holland árakhoz képest. Ilyenkor legalább biztosak lehetünk, hogy a haszon itthon realizálódik.

A cikkben cover fotóként felhasznált képet Hámori Zsófi készítette.

Fel